Sábeszról mindig marad egy kis kalácsunk. Én ritkán sütök, inkább boltban vesszük, mégpedig mákosat. De aztán mindig marad belőle. Már régóta motoszkált bennem, hogy mákos gubát kéne belőle csinálni - talán Fűszeresnél olvastam ezt a praktikus továbbhasznosítást. Csakhogy én azt hiszem, sosem ettem ilyet. De csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hát pár hete vettem egy zacskó mákot. Egy darabig szemeztem vel, végül bejelentettem Ávinak, hogy szombat este ne vacsorázzon a bárcheszből, mert én mákos gubát csinálok belőle. Lesz, ami lesz. Végigböngésztem vagy 15 receptet, megkérdeztem boldog-boldogtalant a készítés mikéntjéről, aztán mentem a fejem után.Mivel aznap délelőtt állatkertbe mentünk, elő akartam készíteni, hogy hazaérkezéskor csak a sütőt kelljen beizzítani.
3 db 10dekás bárcheszt használtam el, de négyünknek kevesebb is elég lett volna. A kalácsokat felszeleteltem. A mákot cukorral kikevertem. A jénait kivajaztam, az aljába fektettem egy sor bárcheszt, alaposan megszórtam mákkal és mazsolával, majd kis tejjel meglocsoltam. Így rétegeztem, összesen három szintet. Egy lábosban fél liter tejet összeforraltam egy kevés vajjal, vaníliás cukorral és fahéjjal.
Mikor hazaértünk, a kész tejjel meglocsoltam az összerakott gubát, majd 180fokos sütőbe toltam. 15 perc múlva, mire mindenki asztalhoz ült, már kész is volt. A gyerekek utálták, mi Ávival imádtuk. Fotózásra viszont teljesen alkalmatlan ez az étel.
Én is kalácsból csinálom, kifliből lúzerség szerintem.
VálaszTörlésNekem a ráöntendőben tejszín is van (fél-fél liter tej ill tejszín), és a lötyit tojássárgájával keverem ki. Selymesebb, de combosabb így.
Nem tudom, el merjem-e mondani, hogy mézet szoktunk rá csurgatni, úgy esszük. :)